Békés Városi Püski Sándor Könyvtár

Online kiállítások - Püski Sándor

"Könyvkiadóm történetéről"

Magyar Élet könyvkiadóvállalat és könyvesbolt

1938-1966

A Püski Kiadó ma Magyarország talán legrégebb óta működő könyvkiadója. Püski Sándor már egyetemi évei alatt jegyzetek sokszorosításával foglalkozott. 1938 elején önállósítási kölcsönt kért könyvkiadó és könyvesbolt alapítására. Az 5000 pengő kölcsönt csak könyv- és papírkereskedés céljára használhatta fel. Az összeg így csak egy kis helyiség bérlésére, berendezésére futotta a Szerb utca 17-ben. A helyszínt remekül választotta, jó üzleti bázisnak bizonyult a szomszédos két egyetem.

1938. május 15-én megkezdhette könyves működését a könyvesbolt.

Németh László a "minőség könyvkereskedésének" nevezte a könyvesboltot

A könyvesbolt a Szerb u. 17-19-ben. A Püski házaspár Boros Lajossal és Kardos Lászlóval.

Mivel Püski Sándor felvállalta a Magyar Élet folyóirat könyvesbolti terjesztését, ezért a Magyar Élet cégnevet vette fel. Bízott abban, hogy a lapban és személyesen is reklámozzák majd a boltot.

A bolt viszonylag szép forgalmat hozott, bár többször kerültek anyagilag bizonytalan helyzetbe (öt év alatt tízszer költöztek). Egy alkalommal -1938-ban- például a felesége, Ilus határozott a megoldásról. "Amíg férje még a fejét törte, mi legyen, hogy legyen, ő egyszerűen eladta az összes bútorukat és felmondta a lakásuk bérletét. Két gyermeküket egy csorvási tanyára vitte egy nagynénihez, majd visszatérve Budapestre, még a Könyvnap előtt megszülte harmadik gyereküket. Könyvnap után a csecsemővel visszautazott a többi fiúhoz Csorvásra".” (Püski-Gulai I. p. 48)

1939 elejére, anyagilag kicsit megerősödve már a kiadó is megkezdhette működését. Püski Sándornak 1939-re kiterjedt kapcsolatai voltak irodalmi körökben. Több fiatal íróhoz is személyes ismeretség vagy barátság kötötte.

Az első megjelentetett mű Sinka István: Vád című kötete volt.

"Püski Sándor érdemei közzé tartozik, hogy ellentétben a vezető budapesti könyvkiadókkal, tudatosan felvállalta a vidéki írók műveinek kiadását. Ideértve az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki írókat is." (Püski-Gulay I. p. 114)

"Kiadói munkásságát tudatosan a népi írók céljainak kifejtésére és megismertetésére rendelte". E mellett magyar sorskérdésekkel foglalkozó írók, történészek, költők műveit adta ki.

Szabó Dezső, Veres Péter, Erdélyi József, Kodolányi János, Sinka István, Szabó Pál, Tersánszky Józsi Jenő, Németh László vagy László Gyula munkáit is rendszeresen megjelentette.

Sikeres kiadóként "jó szeme" volt az irodalomhoz Mikor olvasott? Nem tudni. Tengernyi munkája mellett mégis akadt rá ideje, pedig nem gyorsolvasó, hanem "műélvező" volt. (Püski-Gulay I. p. 105)

Nemcsak kiadó volt, hanem a háborús időkben mecénás is. Az írók gyakran küldtek neki levelezőlapokat, táviratokat, hogy küldjön pénzt előlegbe, mert a megélhetésük forog kockán. Hiszen a könyvkiadó az ő zsírjukon hízik. Biztosan becsapja őket. Az nem lehet, hogy neki ne legyen pénze. De nemcsak pénzt kértek tőle, úgy gondolták, hogy ő ott Pesten mindent el tud intézni: küldjön kockás irkafüzetet vagy írógépszalagot, amihez vidéken lehetetlen volt hozzájutni. Esetleg intézze el ügyes- bajos dolgaikat a kiadóknál, vagy segítsen egy peres ügyben.

Püski Sándor viszont gondos elszámolást vezetett mindenről. A kölcsönök, előlegek átvételéről minden esetben dátummal, aláírással ellátott elismervényt állított ki.

Az írók azután kicsit restelkedtek is, mikor megtudták, hogy bizony ki kellett költöznie, el kellett adnia a bútorait is. Rövid ideig abbahagyták a "kunyerálást" és vidékről hozott élelmiszerrel keresték fel. Ez volt a hajnalig tartó baráti beszélgetések ideje.

1941-ben Püski kitalálta a könyvterjesztés merőben új és szokatlan módját: egyetemeken, kollégiumokban, egyházi és ifjúsági szervezetekben könyvbarát hálózatot hozott létre. Őket bízta meg a kiadó könyveinek bizományos terjesztésével. "Remek ölet, be is vált" (bár ez tömérdek ügyintézéssel járt, amikor az autó is luxusnak számított, és nem volt sem fax, sem mobiltelefon vagy e-mail)

Az egyre fokozódó politikai nyomás, előzetes cenzúra, könyvbetiltások közepette 1939-1944 között 130 könyvet készítettek.

"Abban a bizonyos első korszakban nem is az volt a lényeges, hogy hány könyvet adtunk ki, hanem az, hogy milyeneket és milyen körülmények között, az állandó anyagi szükségben is szerencsés időben." (A 90 esztendős Püski Sándor köszöntése. Forrás)

1944-szeptemberben a német megszállás elől Békésre költözött a Püski család (4 fiúval: Sándor, Gábor, László és István). 1946-ban Püski Sándor családját hátrahagyva utazott Pestre. Könyvkereskedését viszonylag épségben találta, mivel az ostrom és a megszállás alatt az éhező emberek legkevésbé vágytak könyvekre.

A háború után Könyvkereskedői, könyvkiadói tevékenységét újra szerette volna indítani: ám számos nehézségbe ütközött: "a kommunista szerzői megtagadják", papírt csak propaganda célokra utalnak ki. Tehát marad a megmaradt könyvek eladása. Tartalékaiból élt a család, illetve a két könyvesboltja (a budapesti és a békési) gyengén csepegő bevételeiből.

1948 után már nem folytat(hat)ott kiadói tevékenységet. Erdei Ferenc kéri, vállalja el a Parasztpárt Sarló Kiadójának vezetését.

1950 júniusában államosítják a kiadóvállalatot: az állam javára lefoglalják a kiadóját és a könyvesboltját is, minden ingó és ingatlan vagyonával együtt.

"A valóságban az első nap kizártak a könyvesboltomból és raktárból, semmit el nem vihettem, s a még sok millió forint értékű könyvem nagy részét bezúzták." (Onagy Zoltán: Püski Sándor Forrás)

Az államosított könyvkiadásban többször is megkeresték:

1954. májusában kapta az első ajánlatot. Veres Péter az Írószövetség akkori elnöke kereste meg, hogy vállalja el az új kiadó a Magvető gazdasági igazgatását.

De az ajánlatot ezekkel a szavakkal utasította vissza: "tudod jól, hogy a könyvszakma még tele van személyes – mondhatnám: közös – ellenségeinkkel, akik már 1945-ben is ki akartak zárni a könyvespályáról. Ha most ki is tudtok neveztetni egy állami vállalatnál, ha nem is az első, de a második vezető szerepre, ebben a politikailag egyébként is megterhelt szakmában előbb-utóbb provokálni fognak olyan ügyben, amelyben csak nem-et tudok mondani. Én jobbnak látom, ha el sem kezdem, és most mondok nem-et, nem pedig a megkezdett munka folyamatában." (A 90 esztendős Püski Sándor köszöntése. Forrás)

Nagy Imre miniszterelnöksége idején, 1956 nyarán tervbe vett egy, a nép írók szellemiségét tükröző könyvkiadó és folyóirat alapítását, amelynek Magyar Írás lett volna a neve. Erről így ír memoárjában:

"Felnőttek vagyunk, s tudjuk, hogy a valóságos helyzettel kell számot vetnünk, azt is tudjuk, hogy ezt a valóságot lehet jobbítani. Tiszta vizet kell azonban önteni a pohárba. Nem vagyunk kommunisták, s csak a magunk módján tudunk ebben a jobbításban részt venni. A magunk módja pedig: önálló lap- és könyvkiadó" (Püski-Gulay I. p. 143)

Jött az ’56-os forradalom és a terv csak terv maradt...

1957-ben - újra csak Veres Péter kezdeményezésére- a szerveződő Népfrontban szánnak szerepet Püski Sándornak, a politikusnak és művelődési szakembernek. Képes hetilapot indítanának az ő szerkesztésével.