Békés Városi Püski Sándor Könyvtár

Online kiállítások - Püski Sándor

Népi írók és Püski

Az 1920-1930-as évtized fordulóján induló fiatal írónemzedék, látva hazánk háború utáni tragikus helyzetét, azt a célt tűzte ki maga elé, hogy társadalmi egyenlőségen és nemzeti függetlenségen alapuló új magyar nemzetet teremt, melyből nincsen kirekesztve a társadalom többségét alkotó parasztság és munkásság. Világnézetükben a nemzeti érzésnek és nemzeti tudatnak fontos szerepe volt.

A népi írók többségében a parasztság soraiból emelkedtek ki. Részben magasabb iskoláik révén kerültek az értelmiség sorába (mint pl. Erdélyi József, Illyés Gyula, Tamási Áron, Darvas József), részben önműveléssel váltak íróvá (pl. Veres Péter, Sinka István, Szabó Pál), részben pedig középosztálybeli vidéki értelmiségi családból származtak és szívügyüknek tartották a nemzetük sorsát (pl. Németh László, Féja Géza, Kodolányi János, Gulyás Pál).

 

A népi írók hittek abban, hogy az irodalom a nemzeti közösség felemelésének eszköze lehet.

"Áruló lennék, ha csak író akarok lenni. Az újítás, a merészség nemcsak az irodalomban esedékes, hanem a társadalomban is, sőt ott esedékes először és igazán." (Forrás)

Püski Sándor egyetemi évei alatt vált erőteljessé a népi írók mozgalma, melynek összetartásában kiemelkedő szerepe volt. A népi írók köréhez tartozók a kormány- és klerikális sajtóba nem akartak írni, a liberális sajtó pedig (beleértve a Nyugatot is) csak időnként és nem is mindenkit fogadott be. Meg kellett teremteniük a saját sajtójukat: Kelet Népe, Válasz, Tanú, Szabad Szó. A kiadók csak szépirodalmi műveik kiadására szerződtek velük, a nemzeti sorskérdéseket boncolgató tanulmányaikat nem adták ki. A Magyar Élet Könyvkiadó felvállalta olyan művek kiadását és terjesztését, melyek másképp nem jutottak sajtóhoz.

Így nyilatkozik erről az időszakról Püski Sándor:

"Az 1938-39-es kiadói indulásunk tehát elemi szükségletet töltött be. Az íróknak szüksége lett arra az egyetlen kiadóra, amely őket, s csak őket vállalta mindenestül, még azoknak is, akiknek a regényeikre volt már kiadójuk (Németh Lászlónak a Franklin, Kodolányinak az Athenaeum), mert kiadóik ezeket a nemzeti-politikai írásaikat nem vállalták. Viszont a könyvkereskedelem elutasító kelletlenkedése minket meg arra kényszerített, hogy társadalmi úton kezdjük el a terjesztés-eladás megszervezését" (A 90 esztendős Püski Sándor köszöntése. Forrás)

Püski szívén viselte és nyomon követte azok sorsát, akiknek műveit kiadta. Sokukhoz baráti viszony fűzte.

Veres Péterről így ír: "személyesen 1940 februárjában találkoztunk, a Mit ér az ember, ha magyar c. könyve sajtó alá rendezése idején. Szikár, jó megjelenésű, okos, kitűnő beszédű parasztember, a jövő nagy politikusa, gondoltam néhány órai beszélgetés után. Sok bajom volt akkor is, azután is, de Veres Péter féltő aggódását és szeretetét attól kezdve mindig ott éreztem magam körül... Veres Péter volt ebben a sok szenvedélyességgel megvert írótársadalomban a türelem és a bölcsesség mintaképe" (Püski S.: Könyves sors-magyar sors, p.31.)

Veres Péter mellett Németh László volt rá legnagyobb hatással. Személyesen A minőség forradalma című négykötetes gyűjteményének kiadása után ismerkedtek meg. "Mennél jobban megismertem a gondolkodását, annál jobban megfogott, A magam aggodalmait éreztem benne magas fokon megszólalni." (Püski S.: Könyves sors-magyar sors, p. 31.)
1945-ben Püski Sándor hívására költözött családjával Békésre, hogy testileg-lelkileg megerősödjön.

Ugyanígy pártfogásba vette Szabó Lőrincet és családját is.

Féja Gézával "Személyes barátságba azonban csak a Régi magyarság c. könyve kiadása során kerültünk. Kivételes szónoki képessége és mozgósító erejű írása szememben a jövendő pártunk hatásos vezetőjelöltjei közé emelték." (Püski S.: Könyves sors-magyar sors, p. 30.) Németh László békési tartózkodása idején Féja Géza is Békésen vendégeskedett Püskiéknél.

Móricz Zsigmonddal 1940-ben ismerkedett meg, az író halála előtt csupán két évvel. Ekkor indult újra a Kelet Népe, és ezidőtájt többször meglátogatta Püskiéket a boltjukban. Tájékozódott a kiadó ügyeiről és beszélt saját, főképp anyagi gondjairól. Szerette volna, ha Püskiék kiadják válogatott irodalmi tanulmányait, de kiadója, az Athenaeum, nem adta át a kiadói jogokat. "Móricz Zsigmond egyébként nemcsak a szerzői díjért akarta nálam kiadatni ezt a kötetet, hanem bizonyítani kívánta vele ezúton is, amit már a Kelet Népével is bizonyított, hogy ő is ebben az írótársaságban érzi jól magát." (Püski S.: Könyves sor-magyar sors, p.38-39.)

"Kodolányi Jánossal való viszonyom egyenetlen volt s ennek nemcsak anyagi oka volt. Nála csak időnként érezhetett az ember barátságot, amint csak időnként törődött (igaz, hogy akkor viszont szenvedélyesen) a többi íróval és a mozgalommal is." (Püski S.: Könyves sors-magyar sors, p. 34.)

"Érdekes volt Darvas Józseffel való viszonyom. Az írók közül őt ismertem meg legelőször,... néha összejöttünk családilag is. Mondhatom mindenben benne volt, vagy legalábbis tudott arról, ami a kiadómnál történt, ott volt sok irodalmi esten és Szárszón is, tehát ő belülről látta az ügyeimet... Mégis 1945 elején ő is azok közé tartozott, akik kitudtak abból amiért az egész kiadót csináltam, a nemzeti élet kialakításából, a Parasztpártból." (Püski S.: Könyves sors-magyar sors, p. 35.)

Püski Sándor Erdei Ferencet sokáig küzdőtársaként, barátjaként, gondolkodó társaként tartotta számon. Kezdetben "... ugyanazt látták az országban, ha körbenéztek." Később ez a baráti viszony megváltozott. Álljon itt néhány gondolat kettejük kapcsolatáról:

"A német megszállás (március 19.) a népieket is élet- és egzisztenciális veszélybe sodorta. ... Püski Sándor szeptemberben családjával együtt Békésre ment. Erdei Ferenc Makóra húzódott vissza. De előtte még, augusztusban, volt egy szűkebb körű találkozó Püskiék Ráday utcai lakásán. … Felmérve helyzetüket hitet tettek egymás mellett. Megállapodtak Erdei Ferenccel, hogy amennyiben történne velük valami, a fiúk felnevelését magára vállalja, s abban is, hogy a szélsőbal és szélsőjobb által támadott írótársakat segítik, mentik, ha arra szükség mutatkozik." (Püski-Gulay I. köt. p. 196.)

"Püski becsülte szociológiai munkásságát is, így szerzőjéül kérte fel. Több kötet témáját megtárgyalták, amelyek megírására a Magyar Élet kiadó havonta fix összegű előleget biztosított számára….. Püski Sándor életműszerződést is ajánlott a szociológus-politikusnak. Sajnos Erdei Ferenc az ígért műveket nem írta meg, sőt írásban bejelentette, hogy azokat „nem tudja” megírni. Az előlegek visszafizetéséről azután sokáig hallgatott. Feltehetőleg (ámbár bizonyítani nem lehet) a rossz lelkiismerete is közrejátszhatott abban, hogy a debreceni ideiglenes kormány megalakulásakor, amelyben belügyminiszteri tárcát kapott, Püskivel gyalázatosan viselkedett, jobboldalinak bélyegezte, akinek semmi keresnivalója a kiépítendő szocialista rendszerben." (Püski-Gulay II. köt. p. 44.)

"mire Erdei Ferencet 1945 januárjában elértem, mint az új kormány belügyminiszterét és a Nemzeti Parasztpárt vezetőjét, hosszú vita után közölte, hogy csak akkor mehetek velük a politikába, ha Németh Lászlót és tőle jobbra minden eddigi írómat megtagadom." (Püski: Könyves sors-magyar sors, p. 163.) Püski Sándor ezt visszautasította.

A háború utáni években kapcsolatuk gyakorlatilag megszakadt. Ennek ellenére "Végül is Erdei Ferenc segített, aki akkor – már eléggé megrokkant lelki és testi állapotában – a Tudományos Akadémia főtitkára volt, és így 1966 decemberében egyéves látogatásra mehettünk a fiainkhoz." (Püski: Könyves sors-magyar sors, p. 195.)

Püski Sándor és kiadója a népi kultúra népszerűsítését minden lehetséges eszközzel támogatta. Állandó résztvevője volt a könyvnapoknak, irodalmi esteket szervezett vidéki helyszíneken is.


Népi Irodalmi Est a Nemzeti Sportcsarnokban a Magyar Élet Kiadó szervezésében


Irodalmi est Szabadkán, 1943. Veres Péter,Darvas József, Sinka István, a Püski házaspár és Nagy István


Budapest könyvnap, 1941. A képen jobbról balra: Püski Sándor, Szabó Pál, Sinka István, Móricz Zsigmond, Zoltán Ilona, Szabó Pálné

1942 nyarán rendezték meg az első irodalmi táborozást a Soli Deo Gloria szárszói telepén. Az egyhetes táboron főként Püski "könyvbarátai vettek" részt, kb. 330-an.

Ott volt pl. Veres Péter, Németh László, Féja Géza, Sinka István, Nagy István, Gulyás Pál, Juhász Géza. Püski Sándor is beszámolt kiadói tevékenységéről és megvitatták a könyvbarát-mozgalom helyzetét, további fejlesztését.

Szárszó 1942. Balról jobbra: Gulyás Pál, ref. tábori pap, Kiss Sándor ref. pap, Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm jezsuita papok, a Kalot vezetői, Sinka István, Borvető Béla, Veres Péter és a Püski házaspár

"1938-1943 között a sokféle nemzeti mozgolódásban a népi mozgalom és benne a kiadónk tevékenysége volt az az élesztő, amelynek erejéből megvalósulhatott volna a két század óta esedékes nemzeti megújhodás."
(A 90 esztendős Püski Sándor köszöntése Forrás)


A Bérház napjainkban

Szülőföldjén, Békés megyében a front áthaladta után, 1945 tavaszán kezdte meg könyvterjesztői tevékenységét. A Bérház épületében könyvesboltot nyitott. Könyvnapot is csak Békésen szervezett 1945 után. Az 1947-es békési könyvnapon Sinka István dedikált. A könyvnapok irodalmi esttel zárult.

1948-ban kölcsönkönyvtárat alapított a könyvesbolton belül, hogy a szegényebb lakosok is olvasnivalóhoz juthassanak ingyen. 1947-től a könyvesboltot öccse, Püski Gábor működtette 1952-ig, az államosításig.

Kultúrmisszióját fáradhatatlanul végezte az emigráció évei alatt is a világban szétszóródott magyarság körében. Amikor tehette és engedték, hazájába is hazalátogatott.

1986-os magyarországi előadókörútja során hazalátogatott szülővárosába is. Előadásában sok egyéb mellett, a népi írók újrafelfedezésének fontosságáról.

 

Püski Sándor kiadója, könyvesháza a népi irodalom szellemi örököseinek gyűjtőhelye volt mindig. Örökségét fiai és unokái viszik tovább.