Békés Városi Püski Sándor Könyvtár

Online kiállítások - Püski Sándor

"Politikai bajlódásom..."

Püski Sándor Kiadója, a Magyar Élet a népi írók mozgalmának számos alkotását megjelentette, így a politikai jobb- és baloldalról is egyaránt érték támadások. Tény, hogy a háború előtti időszak zavaros társadalmi, szellemi közélet megnehezítette a tisztánlátását. "Mint irodalomszervező, mozgalomszervező is mindig azon fáradozott, hogy a társadalmi, politikai és szellemi élet átalakulását segítse elő." (Pomogáts Béla: A könyves ember Forrás) A népi írómozgalom számos egyéniségéhez (Németh László, Illyés Gyula, Kodolányi János és Tamási Áron, Sinka István és Veres Péter is többek között) hasonlóan a harmadik út politikai álláspontnak volt a híve. Ennek a nézetnek a lényege az, hogy "a magyarságnak el kell utasítania mind a német nácizmust, mind a szovjet kommunizmust, és önálló, független utat kell találnia a szomszédos nyugati és keleti nagyhatalmak expanzív politikája között". A népi mozgalmon belül az írók gyakran ragadtatták magukat heves vitákra, voltak feszültségek, személyeskedések is. A visszaemlékezésekből azonban látszik, hogy Püski Sándor legendás csendessége, megfontoltsága révén egyfajta villámhárító volt, gyakran volt szükség békítő képességére, kiegyensúlyozott gondolkodására.

Könyvkiadóként így vall memoárjában arról, hogyan válogatta meg szerzőit és a kiadandó műveket: "Itt van a helyén beszélnem a kiadói politikámról. Elvem az volt, hogy csak olyan könyvet adok ki, amelyik nekem is tetszik, de ez nem jelenti azt, hogy minden sorával egyetértek. Az író szövegét tiszteletben tartottam akkor is, ha nem láttam jónak valamit. Miért tudnám én vagy a lektorom biztosabban, mi jó, mint az író?" (Püski - Gulai I. p. 94.)

1944-ben részt vett az ellenállási mozgalomban és 1945-ben belépett a Nemzeti Parasztpártba.

1945. június 13-i határozatában a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének igazoló bizottsága megfeddte mert "... több jobboldali, sőt köztük teljesen nyilas érzelmű írók művét is megjelentette" (A népi egységtől a nemzeti egységig p. 3.)

1947-ben Békés –a békési parasztság lapja című helyi lap szerkesztője.

A ’47-es választásokra a Parasztpárt helyi szervezetének felkészítésében is nagy szerepet vállal.

A rákosi-korszakban három rendőri ügye volt.

1949 nyarán barátaival röpiratban szándékoztak szóvá tenni a rendszer hibáit. Több mint fél év elteltével tartóztatták le, s még aznap megpróbálták beszervezni. Megbízták azzal, hogy Veres Péterről készítsen jelentéseket. Püski attól félt, hogy nyomtalanul eltüntetik. "Néhány órás gondolkodás után elfogadta a "látszatszolgálatot", aláírta a beszervezési nyilatkozatot, hogy kiengedjék, s beszámolhasson a történtekről családjának. Ha másodszor is eltűnik, szerettei már tudni fogják, hogy az Andrássy út 60.-ban kell keresniük. Még kiszabadulása napján felkereste Veres Pétert, és elmondta neki a történteket. Megegyezett vele, hogy időnyerés céljából látszatjelentéseket ír róla. A második alkalommal Kodolányi Jánosról, a harmadikon Sinka Istvánról jelentett. A negyedik találkozóra üres kézzel érkezett. Újabb sürgetés, fenyegetőzés, majd a vizsgálótiszt nem jelentkezett többé" (Egy népi értelmiségi vállalkozó - Püski Sándor Forrás)

Könyvkiadójának és könyvesboltjának államosítása után, 1950-1956 között Püski Sándort nyolcszor-tízszer vitte el a rendőrség otthonról közveszélyes munkakerülésért, vagy gazdasági visszaélés vádjával. "Előfordult, hogy pár nap után kiengedték, de előfordult, hogy két hónapig is fogva tartották." (Püski- Gulay II. p. 104.)

1952-ben közveszélyes munkakerüléssel vádolják meg. A vád alól felmentik.

1954-ben, miután a Magvető Kiadó gazdasági igazgatói posztját visszautasította, üzérkedéssel vádolják meg. A bírósági büntető eljárást lefolytatták, és két hónap múlva bizonyíték hiányában felmentik. Viszont a jól berendezett újpesti kerámiaüzemük "ráment" a perre.

Az 1956-os forradalom idején találat érte Ráday utcai lakásukat is.

A forradalom leverése utáni nehéz idők...

1957 közepétől ügynököket állítanak rá, telefonját lehallgatják, családját zaklatják. Mint utóbb kiderült a család letartóztatását és internálását tervezték. "Püski sok munkát adott az államvédelmiseknek. Folyton szervezett valamit." Hol dalestet, hol képzőművészeti kiállítást...

1962. március 16-án kezdődött a pere "a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával". Mivel "cselekménye súlyánál fogva szökéstől lehet tartani", előzetes letartóztatásba helyezték a fő vádlott Püskit és az "összeesküvő csoport" tagjait: Zsigmond Gyula jogtanácsost, műfordítót, Bodor Györgyöt, Gál Istvánt, Gombos Ferencet és Nagy Endrét.

Püskit négy és fél év börtönre ítélték. Remington írógépét elkobozták, a fellebbezést másodfokon is elutasították.

1963. április 10-én szabadul általános amnesztia keretében. Ítéletét nem semmisítették meg, így könyves pályafutását itthon nem tudta folytatni.

1966-ban Erdei Ferenc közbenjárására Amerikába szóló, egyéves látogatásra jogosító útlevelet kapott. Ez után 3 évig hiába próbáltak újra útlevelet szerezni.

Végül 1970-ben, az Anyanyelvi Konferencia oldalvizén, feleségével az Egyesült Államokba emigrált.

Politikai szerepvállalásáról így vallott egy 2000-ben készült interjúban:

"Úgy látszik, hogy a nehéz és küzdelmes életpálya ellenére egy megelégedett ember ül velünk szemben. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy egy boldog ember? (...) Ha azonban arról a politikai szándékról és szerepről beszélek, amiért annak idején ezt a pályát választottam, és ami a 40-es években már teljes sikerrel bíztatott, akkor nem-et kell mondanom. S nem-et kellene mondania a két világháború közötti nagy író- és politikus-nemzedékünknek is, ha még tudnának beszélni. Mindennek ellenére azt hiszem, válaszunk egy elégedett sóhajtás lehet: amit ebben a rettenetes korszakban megtehettünk, megtette mindenki közülünk a maga módján." (A 90 esztendős Püski Sándor. Forrás)